Végigpörgetted magadban a lehetséges forgatókönyveket és talán össze is állt néhány elfogadható verzió a meder aljáról való elrugaszkodásra. Ideje tehát kidolgozni a választ a nagy kérdésre: „Hogyan?”A stratégia első lépése az, hogy megnézzük, miből tudunk dolgozni.  Ez kicsit hasonlít ahhoz a helyzethez, mint amikor főzéshez készülődünk, és felmérjük, milyen hozzávalók állnak a rendelkezésünkre. 

Mik azok a belső és kik azok a külső erőforrások, amikre és akikre támaszkodhatsz?  Persze ha az ember igazán mélyen van, akkor első körben könnyen jön a „Nem értek semmihez, nem vagyok jó semmire és amúgy is tök egyedül vagyok!” válasz.

Pedig ez egészen biztosan nem igaz.  Mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, olyan (akár szakmai) tudása, ami igenis ide sorolható. Írj föl mindent, sosem tudhatod, mi lesz az, ami beakad, amire felépítheted magad. 

Kreatív vagy? Precíz? Kitartó? Megbízható? Jó vezető? Esetleg jó csapatjátékos? Jó a humorod? Jól bírod a stresszt? Beszélsz valamilyen nyelven? El is felejtetted, hogy van egy sosem használt végzettséged is? Jól bánsz a pénzzel? Van valami érdekes hobbid? Segítőkész vagy? Kitartó? Ha szeretnél valamit, tűzön-vízen át kitartasz és nem adod fel? Kedves vagy? Könnyen alkalmazkodsz? Ez csak néhány gondolat. Tudom, hogy általában nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy pozitív állításokat fogalmazzunk meg magunkkal kapcsolatban (ugye, hogy sokkal könnyebben megy a „De hülye vagyok!”?), de ... épp ideje elkezdeni. Fontos, hogy tisztában legyél az erősségeiddel, hiszen ezek azok a tulajdonságaid és képességeid, amelyekre a későbbiekben alapozhatsz.

És kik azok, akik támogatnak, akik- ha neked nem megy- megfogják a hajad és kirántanak ?

Kik azok, akik kérdés nélkül melletted állnak? Kik segítenek abban, hogy újraépítsd magad?  A testvéred, a szüleid, a barátaid, a kollégáid? A fodrászod, aki mindig meghallgat? Esetleg egy coach? Írj föl mindenkit. És nem, nem elég a „barátaim”. Gondold végig és írd föl NÉV SZERINT. Az sem baj, ha egyetlen ember jut csak eszedbe. Mert egy biztosan eszedbe fog jutni. Természetesen ez önmagában nem elég, „használd” is őket.  Merj segítséget kérni. Hidd el, örülni fognak, hogy hozzájuk fordulsz. A legtöbb ember örül, ha segíthet valakinek, de ha nem tudnak róla, hogy szükség van rá, miért tennék? Tedd félre, hogy nem akarsz senkinek a terhére lenni, hogy úgysem tudja más megoldani a dolgaidat, hogy biztosan unják már a hülyeségeidet… Majd szólnak, ha így lesz. Ne döntsd el helyettük, hogy úgysem tudnak segíteni. 

A következő bejegyzésben két személyes élményt osztok meg veletek a külső erőforrásokkal kapcsolatban.

Ha elakadnál az erőforrások összegyűjtésében, nyugodtan írd föl a coachingot is!