A coaching  folyamatban nagyon kevés „kötelező” elem van, de a nagyon kevésbe mindenképpen beletartozik a CÉL kitűzése. Ha nincs cél, akkor nincs irány, nincsenek megoldási lehetőségek, nincs coaching. 

Az elmúlt napokban több (nem coaching, baráti) beszélgetés során is fölmerült a célok kérdése. Hogy vannak-e, kellenek-e, mi cél és mi nem cél, mi vihet előre és mi hátráltathat… Arra jutottam, hogy összeszedem a gondolataimat a témával kapcsolatban.  Hamar kiderült, hogy ez nagyobb falat, mint elsőre gondoltam és nem egy bejegyzés lesz belőle! Kezdetnek nézzük meg, mi az, amit én úgy hívok: NEMCÉL. (Tisztában vagyok a helyesírás szabályaival, ez a saját szavam és az a szabály, hogy így kell írni! :-) ) 

Emlékszel a Philadelphia  című film utolsó tárgyalására? Arra gondolok, amikor Andyt tanúként hallgatják meg és a saját ügyvédje, Joe Miller teheti föl a kérdéseit. Először arról kérdezi, milyen érzés volt Charles Weelernek dolgozni.  Mivel a  jelenet a film utolsó harmadában játszódik, a néző már tudja, mit tett Wheeler és hogyan mocskolta Andyt hosszú időn keresztül. A kérdésre válaszolva azonban Andrew Beckett a legnagyobb tisztelettel beszél a volt főnökéről, akire még most is felnéz, akit a példaképének tart, mert enciklopédikus tudású, borotvaéles agyú, kiváló vezető, kalandos lélekkel.

Az egyik kedves kliensem azzal a céllal fordult hozzám, hogy tudatosabbá váljon, újra kézbe vegye az élete és a hétköznapjai irányítását. Néhány alkalmon és néhány technikán már túl voltunk, szépen alakult minden, amikor föltettem a kérdést: „Te hogyan mosogatsz?” 

Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és akkor soha többé nem kell dolgoznod az életedben!

Harvey MacKay

Barátokkal beszélgetve gyakori a kérdés: „A melóval minden rendben?” A lehetséges válaszokat borítékolni tudjuk.

  1. Persze. (És tényleg.)
  2. Persze. (És véletlen sem.)
  3. Istenem, dehogy! Képzeld… (több kérdésre nincs is szükség, a beszélgetés témája már el is dőlt. A barátaim hetekig tudnának mesélni a korábbi válaszaimról…)

Gyakran merül fel a coaching ülések során is a munkahely kérdése.  Érthető, hiszen a legtöbb felnőtt a munkahelyén tölti a napjai nagy részét.  Még akkor is, ha a „munkahely” szó esetleg a lakás egyik szobáját vagy az autót jelenti, még akkor is, ha a valaki olyan szerencsés, hogy a saját főnöke lehet.  A többség azonban minden nap bejár egy irodába, bankba, boltba, vendéglőbe, rendelőbe (tetszés szerint bővíthető a sor), ahol kollégákkal, ügyfelekkel, főnökökkel, betegekkel, vendégekkel körülvéve tölti a napjait. 

„A legtöbben meg vagyunk győződve arról, hogy hegyeket tudnánk megmozgatni, ha valaki eltakarítaná az útból a dombokat.”- szólt az első idézet, ami a kezembe akadt coaching tanulmányaim kezdetén és amit magammal vittem a legelső képzési napról.

És valóban. Egy darabig várunk, figyelünk, reménykedünk, hogy valaki majdcsak megkezdi a munkát. Eltakarít az útból minden akadályt. És ha végre tiszta a terep, kedvező minden körülmény, a csillagok állása és a széljárás, akkor jövünk mi és elegánsan, könnyedén arrébb rakjuk azt a hegyet, ami útját állja a csodálatos terveinknek.

4. oldal / 4

Kövess a facebookon

Elérhetőségeim

Telefon:

+36 70 / 944-9671

Email: 

info@lifecoachingszeged.hu

Csatlakozz hozzám

facebooktwitterinstagram

googledribbbleyoutube