Néhány éve végeztem Agykontroll tanfolyamot. Aki szintén túl van rajta, az tudja, hogy az idő jelentős részében azt tanuljuk, hogyan lehet egy célt programozni.  (Nem, nem arról van szó, hogy ülj a szobában és jó erősen, mindenféle technikákkal megerősítve gondolj arra, hogy VAN egy tűzpiros Ferrarid, és ha elég jól csinálod, egyszer csak ott fog állni a ház előtt…) Nagyon érdekes, nagyon hasznos és tanulságos, mindössze egyetlen problémám volt, mikor ezt gyakoroltuk. Nem tudtam, hogy mi legyen A Cél, amit teljes szívvel és örömmel el tudok képzelni, amiben megvalósul a vágy-hit-elvárás hármasa. Nagyjából rendben voltam minden területen, semmire nem tudtam ráfogni már az elsőt sem, amit Dr. Domján László így fogalmazott meg: „Izzó, forró vágy, ami lök a cél elérése felé.”  Valamit persze csináltam és mikor körbenéztem, mindenki mosolygott. Szóval mosolyogtam én is, bár fogalmam sem volt, minek örülök. 

A coaching  folyamatban nagyon kevés „kötelező” elem van, de a nagyon kevésbe mindenképpen beletartozik a CÉL kitűzése. Ha nincs cél, akkor nincs irány, nincsenek megoldási lehetőségek, nincs coaching. 

Az elmúlt napokban több (nem coaching, baráti) beszélgetés során is fölmerült a célok kérdése. Hogy vannak-e, kellenek-e, mi cél és mi nem cél, mi vihet előre és mi hátráltathat… Arra jutottam, hogy összeszedem a gondolataimat a témával kapcsolatban.  Hamar kiderült, hogy ez nagyobb falat, mint elsőre gondoltam és nem egy bejegyzés lesz belőle! Kezdetnek nézzük meg, mi az, amit én úgy hívok: NEMCÉL. (Tisztában vagyok a helyesírás szabályaival, ez a saját szavam és az a szabály, hogy így kell írni! :-) ) 

Emlékszel a Philadelphia  című film utolsó tárgyalására? Arra gondolok, amikor Andyt tanúként hallgatják meg és a saját ügyvédje, Joe Miller teheti föl a kérdéseit. Először arról kérdezi, milyen érzés volt Charles Weelernek dolgozni.  Mivel a  jelenet a film utolsó harmadában játszódik, a néző már tudja, mit tett Wheeler és hogyan mocskolta Andyt hosszú időn keresztül. A kérdésre válaszolva azonban Andrew Beckett a legnagyobb tisztelettel beszél a volt főnökéről, akire még most is felnéz, akit a példaképének tart, mert enciklopédikus tudású, borotvaéles agyú, kiváló vezető, kalandos lélekkel.

Az egyik kedves kliensem azzal a céllal fordult hozzám, hogy tudatosabbá váljon, újra kézbe vegye az élete és a hétköznapjai irányítását. Néhány alkalmon és néhány technikán már túl voltunk, szépen alakult minden, amikor föltettem a kérdést: „Te hogyan mosogatsz?” 

Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és akkor soha többé nem kell dolgoznod az életedben!

Harvey MacKay

Barátokkal beszélgetve gyakori a kérdés: „A melóval minden rendben?” A lehetséges válaszokat borítékolni tudjuk.

  1. Persze. (És tényleg.)
  2. Persze. (És véletlen sem.)
  3. Istenem, dehogy! Képzeld… (több kérdésre nincs is szükség, a beszélgetés témája már el is dőlt. A barátaim hetekig tudnának mesélni a korábbi válaszaimról…)

Gyakran merül fel a coaching ülések során is a munkahely kérdése.  Érthető, hiszen a legtöbb felnőtt a munkahelyén tölti a napjai nagy részét.  Még akkor is, ha a „munkahely” szó esetleg a lakás egyik szobáját vagy az autót jelenti, még akkor is, ha a valaki olyan szerencsés, hogy a saját főnöke lehet.  A többség azonban minden nap bejár egy irodába, bankba, boltba, vendéglőbe, rendelőbe (tetszés szerint bővíthető a sor), ahol kollégákkal, ügyfelekkel, főnökökkel, betegekkel, vendégekkel körülvéve tölti a napjait. 

Kövess a facebookon

Elérhetőségeim

Telefon:

+36 70 / 944-9671

Email: 

info@lifecoachingszeged.hu

Hasznos információk

Adatvédelmi szabályzat

Együttműködési megállapodás

Csatlakozz hozzám

facebooktwitterinstagram

googledribbbleyoutube