Barátokkal beszélgetve gyakori a kérdés: „A melóval minden rendben?” A lehetséges válaszokat borítékolni tudjuk.
- Persze. (És tényleg.)
- Persze. (És véletlen sem.)
- Istenem, dehogy! Képzeld… (több kérdésre nincs is szükség, a beszélgetés témája már el is dőlt. A barátaim hetekig tudnának mesélni a korábbi válaszaimról…)
Gyakran merül fel a coaching ülések során is a munkahely kérdése. Érthető, hiszen a legtöbb felnőtt a munkahelyén tölti a napjai nagy részét. Még akkor is, ha a „munkahely” szó esetleg a lakás egyik szobáját vagy az autót jelenti, még akkor is, ha a valaki olyan szerencsés, hogy a saját főnöke lehet. A többség azonban minden nap bejár egy irodába, bankba, boltba, vendéglőbe, rendelőbe (tetszés szerint bővíthető a sor), ahol kollégákkal, ügyfelekkel, főnökökkel, betegekkel, vendégekkel körülvéve tölti a napjait.
A feladatok lehetnek változatosak, kielégítőek, a főnökök motiválóak és partnerek, a kollégák a legjobb fejek a világon- ebben az esetben nagyon ritkán lesz az ülés témája a munkahely.
Mi van akkor, ha veled mégsem ez a helyzet? Mi van, ha a főnökeid alulértékelnek? Vagy magukat értékelik túl? Ha a feladatok és az elismerés nincsenek arányban egymással? Ha a képességeid alatt teljesítesz? Ha úgy érzed, sokkal többre lennél képes? Ha haszontalannak, fölöslegesnek érzed magad? Ha a kávészünet a napod fénypontja?
Hogy érzed magad a munkahelyeden? Mennyire vagy elégedett a körülményekkel? Mennyire érzed magad lojálisnak? Igazi apostol vagy, aki szívvel-lélekkel végzi a munkáját és a cégért él, vagy túsz, aki valamilyen okból (ilyen lehet például a hitel, az életkor, a nyelvtudás vagy a végzettség hiánya) kénytelen elfogadni a helyzetét? Vagy az örök rebellis, aki minden ebédszünetet felhasznál, hogy elmondhassa, mennyire nehéz is a sorsa és mennyire nincsenek itt rendben a dolgok, de valójában soha nem változtatna? Esetleg felülemelkedsz a körülményeken és a pénz motivál, vagyis ha rendesen megfizetnek, akkor nincs gond?
Ahogy most érzed magad, a saját korábbi döntéseidnek az eredménye.
Ugye tudod? Te válaszoltál egy hirdetésre vagy egy baráti ajánlásra, te küldted el az önéletrajzod, te szerepeltél sikeresen az interjún, te lelkesedtél az új munkádért az első időkben.
Mit gondolsz, hogyan hozható vissza a kezdeti lelkesedés? Visszahozható egyáltalán? Vagy új döntésekre van szükség?
Ha nehéznek érzed a helyzeted, mit tudsz tenni, hogy változzon? És mi az, amit meg is tennél?
Jó lenne,ha mindenkire igazzá válnának Harvey MacKay szavai:
„Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és akkor soha többé nem kell dolgoznod az életedben!”
A főnöködet vagy a kollégáidat nem tudom lecserélni, de a személyes fejlődésedben, az önismereted fejlesztésében, a motivációid megismerésében és megerősítésében szívesen segítek.
