Az egyik kedves kliensem azzal a céllal fordult hozzám, hogy tudatosabbá váljon, újra kézbe vegye az élete és a hétköznapjai irányítását. Néhány alkalmon és néhány technikán már túl voltunk, szépen alakult minden, amikor föltettem a kérdést: „Te hogyan mosogatsz?” 

Döbbent csönd, az első pillanatban valószínűleg nem értette, hogy jön a mosogatás a coachinghoz, majd azt felelte: „Hát ahogy mindenki. Kimegyek a konyhába és elmosogatok!”
Persze a coach azért coach, hogy ezt ne hagyja annyiban, így tovább feszegettem a  kérdést.  Meg is lett az eredménye az értetlenségemnek, hiszen megkaptam a  részletes választ:

-Kimegyek a konyhába és elkezdek mosogatni.  Elmosok két bögrét. Eszembe jut, hogy ma mosni akartam, úgyhogy kimegyek a fürdőbe és bepakolom a ruhákat. Közben a szobában meglátom a kisfiam valamelyik játékát, gyorsan elpakolom. Visszafelé feltűnik egy otthagyott könyv a nappaliban, gyorsan beleolvasok, és ha már fölvettem, letörlöm a port.  Visszamegyek a konyhába és gyorsan összeütök valami vacsorát. Közben már fél órája lejárt a mosógép, újra ki kell öblíteni a ruhákat.

-Oké, de hogy áll a mosogatás?

-Háááát… két bögre már kész van…

És tényleg, hogy jön a mosogatás a coachinghoz?

Újra elérkeztünk az egyik kedvenc témámhoz, az időgazdálkodáshoz. Nagyszerű apropó volt a mosogatás témája arra, hogy megismertessem az ügyfelemmel a POMODORO TECHNIKÁT. Hiszen az elmondottakból világos, hogy egy ilyen egyszerű tevékenységet is mennyire megnehezítünk magunknak, ha hiányzik a fókusz. A Pomodoro technikát az olasz Francesco Cirillo fejlesztette ki és nevezte el. A névadás egyszerű volt: egy paradicsom alakú konyhai főzőórát használt.

A technika lényege: beállítod az órád (ha nincs paradicsom alakú főzőórád, akkor sem történik semmi, tökéletesen megteszi bármelyik telefon időzítője is!) 25 PERCRE, és ebben a 25 percben csak egy feladatra koncentrálsz, nem foglalkozol semmi mással. Vagyis ha beállítod az órád és elkezdesz mosogatni, akkor nincs közben mosógép, elhagyott játékok vagy könyvek, akkor csak mosogatás van. Ahhoz, hogy ez 25 percig tartson, nálam legalább egy hétig nem kellene előtte mosogatni.  Így bőven marad még idő a 25 percen belül arra, hogy letakarítsam a mosogató környékét, letöröljem az asztalt, és (a felszínen legalábbis) élhetővé tegyem a konyhát.

Természetesen a technika nem csak a mosogatásra és a házimunkára alkalmazható, sőt! 25 perc alatt átnézheted a leveleidet, megírhatsz egy blogbejegyzést, megtanulhatsz 20 szót, átolvashatsz egy tételt, kitakaríthatod a kocsit, használhatod a munkádban is- hiszen nem csak egyszer lehet egy nap azt a 25 percet fókuszálva tölteni.

Nemrég még komolyan vitába szálltam a multitasking oldalán, meg voltam róla győződve, hogy párhuzamosan több dologgal is nagyszerűen lehet haladni és mindegyikre elegendő figyelem jut. Most úgy gondolom, 25 percet ki lehet bírni kávéfőzés és a vállammal a fülemhez szorított telefon nélkül, a Facebook is megvár és nincs az az e-mail, amelyikre 25 perc múlva már késő lesz válaszolni. Cserébe viszont szépen sorban kipipálhatom a napi teendőimet, 25 percenként.

Te hogyan osztod be az idődet? Milyen módszered van a fókusz megtartására?